Az ACC 600 , amitől Peti is hamar meggyógyult

Van egy ismerősöm, aki egy nyomdában dolgozott évekig. Nagyon szerette a munkahelyét, egy idő után a kollégáival is sikerült elég jól kijönnie, így nem volt benne  az az érzés, mint az előző munkahelyénél, ahol már reggel gyomorgörccsel kelt, ha arra gondolt, hogy be kell mennie dolgozni. Amikor elkezdett ebben a nyomdában dolgozni, sok mindent kellett tanulnia, hiszen meg kellett tanulni, mit milyen papírra lehet nyomtatni, melyik gép hogyan működik, mi mennyibe kerül és még sorolhatnám. Nem volt olyan könnyű, de azért panaszkodni sosem panaszkodott, lehetett volna sokkal több tanulnivalója is, ha esetleg máshova megy dolgozni.

acc 600Az elején nehezen ment neki a beilleszkedés, mert nehezen nyílik meg új embereknek és mivel nem ismerte őket, nem tudta, hogy egyáltalán miről kezdjen el velük beszélgetni. Ezt a kollégái észre is vették, és az első lépést ők tették meg felé, ha lehet egyáltalán így fogalmazni. Beszélgetésbe elegyedtek már az első munkanapon, és szépen lassan idővel megismerték egymást. Jó fejnek gondolta a munkatársait, bár a főnökétől sokáig tartott, ő tipikusan a szigorú főnök szerepét játszotta. De nem kötekedett soha, ha valami gondja volt vagy kérdése, akkor normálisan megkérdezte a nyomdában dolgozó kollégákat, bár néha szeretett élcelődni és az elején olyan dolgokról faggadta az ismerősömet, aki még a munkakezdés első fázisánál, vagyis a betanulásnál tartott. Amikor nem tudott válaszolni a kérdésekre, akkor a főnöke megkérdezte, hogy miért nem tudja ezeket, és hogy kicsit igyekeznie kéne a betanulással.

Egy ideig még ment ez a szerepjáték, ugyanis mint később kiderült, csak ugratták őt. A főnöke igazán kedves és segítőkész, sokan kívánnánk magunknak ilyen főnököt. Miután ez kiderült, az ismerősöm is fellélegzett végre, és már sokkal könnyedebben vette még az akadályokat is a munkahelyén. Hamar beletanult a dolgokba, de ahogy mondani szokás: „ Jó pap is holtig tanul.” Ha nem tudott valamit vagy nem értett, megkérdezte és a kollégái ahol csak tudtak segítettek neki. Amikor már önállóan is dolgozhatott, a főnöke gyakabban bejárt a nyomdába és látta, hogy milyen jól dolgozik, és meg is dicsérte.

Azonban volt egy időszak, amikor az ismerősöm, Peti, nem tudott olyan gyakran dolgozni járni. Az az időszak nem volt valami fényes és zökkenőmentes a számára. Még egyetemre járt, fizette a lakbért és a többi kiadását is, illetve új albérlet után is kellett néznie, így mondhatni, hogy elég sok minden összejött neki akkor. Ez hamar meg is látszott rajta, a szervezete teljesen legyengült. Egyik megfázásból a másikba esett bele és nem igazán tudott belőle teljesen kigyógyulni. Szeretett volna dolgozni járni, mivel valamiből neki is meg kell élnie, de voltak olyan napok, amikor szinte még az ágyból sem tudott kimászni, annyira rosszul volt. Szedett sokféle gyógyszert, kipróbált sokféle praktikát, de semmi nem használt. Nem is csoda, hiszen a gyógyszerszedéstől és az alvástól a problémái, amik amúgy a betegséget okozták, nem szűnnek meg. Előfordult olyan is, hogy már a kollégái szóltak neki, hogy menjen inkább haza, mer így sok haszna nincsen, hogy bent van és csak feltartja őket a munkában.

A sok kimaradás a főnökének is feltűnt, és egyi nap bement a nyomdáa hozzájuk. Aznap pont Peti is bent volt, bár jobban járt volna akkor is, ha inkább otthon marad. A főnöke leült vele beszélgetni, megkérdezte, hogy mégis mi lehet a gond, mitől lehet ennyire beteg, mikor az időjárás is egészen kellemes, a kollégák nem betegek,tőlük nem kaphatta el. Peti elmesélte neki, hogy mennyi minden szakadt most a vállára, és kicsit kaotikus a helyzete, de igyekszik nagyon hamar megoldani mindent. A főnöke megértette, nem volt mérges, hiszen ő is tudja, milyen az, mikor minden összejön. Petinek elmondta, hogy ugyan ezekben annyira nem tud neki segíteni, mivel senkit nem ismer, aki éppen albérlőt keresne, de elárulta neki, hogy melyik az a gyógyszer, ami neki mindig segíteni szokott, hogy ha megfázik. Peti kíváncsian hallgatta, mert úgy gondolta, hogy ő már mindent kipróbált, mióta így meg van fázva. A főnöke az ACC 600 pezsgőtablettát ajánlotta neki. Azt mondta, hogy árban is nagyon jó, ráadásul még jó íze is van és nagyon hamar segít átvészelni a megfázást.

Peti a beszélgetés után eljött a nyomdából, elment egy gyógyszertárba, beszerezte az ACC 600 pezsgőtablettát és hazament. Egyből ki is próbálta, beletette a vízbe, megvárta, míg feloldódik és azonnal meg is itta.

Tényleg nem volt rossz íze, emlékszem, még nekem is mesélt utána erről a pezsgőtablettáról, és amikor én is megfáztam egyszer, kipróbáltam, és magam is rájöttem, hogy ez nem olyan rossz. Az ACC 600 pezsgőtbletta igazán gyorsan hat. A leírásban szerepelve Peti elkezdte inni a pezsgőtablettát és érezte, hogy egész hamar helyre jött tőle.

Külön öröm volt, hogy pont ebben a fázisban jött egy telefonhívása, és két nap alatt sikerült is elintéznie az új albérletét. Nagyon megörült neki, kicsit lelkileg is már összeszedettebbnek érezte magát, főleg, hogy az erős megfázása is kezdett elmúlni.

Amikor már végre meggyógyult, és a költözést is elintézte, végre rendesen be tudott járni dolgozni. A rendszeres munkától végre a pénztárcája is  jól járt és anyagilag is kezdett helyre jönni, sikerült mindent kifizetnie.

Így lett Peti történetének a vége happy end, azóta pedig még mindig a nyomdában dolgozik.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.