A barátnőm és a motorolaj

Ha az embernek olyan munkája van, ahol gyakran kell emberekkel találkozni és beszélni velük, akkor egy idő után elkezdi figyelgetni, hogy melyik megrendelőnek milyen rigolyái vannak, ki mennyire szétszórt és ki az aki azt sem tudja, hogy mire vágyik és ezért mindent ránk bíz. Az idegenekkel szemben az ember egy sokkal reálisabb szemüveget visel, amin keresztül olyannak látja a másikat, amilyen az valójában. Ezzel szemben a számára közel álló emberekre másként tekint, és hajlamos azt hinni, hogy a szerettei mind hibátlan, tökéletes emberek. Én viszont rájöttem, hogy bizony, a családtagjaim és a barátaim között is vannak olyanok, akik érdekesen állnak hozzá bizonyos dolgokhoz és egy idegen számára ugyan olyan furcsának tűnhetnek, mint nekem néhány ügyfél. Hiába, emberek vagyunk.

Vegyük például a barátnőmet. Négy éve együtt vagyunk, nagyon szeretem őt, mert nemcsak csinos, hanem hihetetlen esze is van, ráadásul végtelenül türelmes is, szóval úgy is fogalmazhatnék, hogy igazi főnyeremény.

Igen ám, de ő tipikusan egy ízig-vérig nő, akit egyáltalán nem kötnek le a férfias dolgok. Az autójával is úgy van, hogy szüksége van rá, hogy eljuthasson vele munkába, de alapvetően esze ágában sincs törődni vele. Koszos? Majd az eső lemossa. Le kéne cseréltetni a téli gumit? Ráér az még. El kéne vinni éves szervizre? Az túl sokba kerül, inkább idén megspórolom azt a pénzt. Ő pont így gondolkodik a kocsijáról.

Emlékszem, még az ismerkedésünk elején, egy étterembe beszéltünk le egy randit, ahová én időben meg is érkeztem. Már húsz perce vártam rá, amikor megcsörrent a telefonom. Ő hívott és bocsánatkérések közepette bevallotta nekem, hogy lerobbant a kocsija és éppen egy út szélén áll és hiába hívta fel férfi rokonait, egyikőjük sem tud neki segíteni éppen, szóval sajnos most nem tud velem találkozni.

Én persze egyből felajánlottam, hogy odamegyek és segítek neki, egyrészt azért, mert nagyon vártam már, hogy találkozzunk, másrészt pedig reméltem, hogy ezzel szerezhetek nála néhány jó pontot is.

Elvontattam egy közeli szervizbe, ahol kiderült, hogy a probléma forrása az volt, hogy évek óta nem lett lecserélve a motorolaj a kocsiban. Timi, a barátnőm, csak pislogott, mondta, hogy ő ezt nem tudta, hogy cserélni kellene, szerelőnél pedig azóta nem járt, mióta megvette, mert eddig nem volt baja, szóval…

Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez a kis incidens ráébresztette arra, hogy törődjön a kocsijával, de az utóbbi négy évben azt láttam rajta, hogy ugyan úgy nem érdekli ez a téma egy fikarcnyit sem. Elviszi tankolni, befizeti a kötelező biztosítást és innentől kezdve nála el is van intézve a dolog.

Mivel én aggódom érte és szeretném, ha mindig biztonságban lenne, ezért minden évben kicserélem a légszűrőt és az olajszűrőt is rajta, illetve lecserélem a motorolajat is, amiből mindig mannolt használok. Ezt szoktam csinálni a saját autómmal is, lehet, hogy én vagyok paranoiás és bőven elég lenne ritkábban megcsinálni ezt a műveletet, de én szeretek biztosra menni.

Azt hiszem Timinek szerencséje van, hogy kézbe vettem az autója sorsát, mert ha én is úgy állnék hozzá, mint ő, akkor az elmúlt négy év alatt biztos nem egyszer telefonált volna nekem, hogy valahol elakadt és nem indul a kocsija.

Ettől függetlenül, hogy ezen a területen kissé szeleburdi és nemtörődöm, úgy gondolom, hogy én vagyok a világ egyik legszerencsésebb pasija, ahogy ilyen remek barátnőm van és ha minden jól megy, akkor remélhetőleg nemsokára már nem a barátnőmként, hanem a menyasszonyomként, később pedig a feleségemként fogok utalni rá.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.