Fogászati implantátum két rohanás közt

Abban biztos vagyok, hogy mindenki volt fiatal, és aki egyszer volt fiatal, az követett el néhány ostobaságot. Persze hivatkozhatunk arra, hogy az általánosítás rossz dolog, és mondhatjuk azt is, hogy a kivétel erősíti a szabályt, de arra mérget veszek, hogy ha csak önmagához mérten is, de suhanc/fiatal felnőtt korában nincs olyan ember, aki legalább egy olyan dolgot ne vinne véghez, amit nem is olyan sokkal később megbán a végletekig. Szerencsésebb esetben ezen megtanul nevetni az ember, kevésbé szerencsés esetben pedig élete végéig bánkódik azon, hogy milyen szégyenteljes események áldozata lett – többnyire önnön hibájából.

Nos, én már csak nevetek azon a kedves kis sztorin, amit hamarosan megosztok Veletek, pedig nem volt olyan nagyon régen, ráadásul ez már több mint balszerencsének nevezhető csapások sorozata, viszont tudom jól, ha nem velem történik meg ez az eset, akkor könnyesre röhögöm magam már az első hallásra. Azt követően pedig minden egyes alkalommal, ha újra meghallom a sztorit.

fogászati implantátum

fogászati implantátum

Történt egyszer, valamikor nem is olyan régen, de azért még jócskán a húszas éveim elején jártam. Hogy-hogy, hogy nem, de valahogy az ölembe hullott egy méregdrága hazai fesztivál heti bérlete, amit eszem ágában sem volt végig kihasználni, viszont úgy döntöttem, hogy a számomra érdekes koncerteken megjelenek. Közben már rég egy ügynökségen dolgoztam, ahol is feladatul kaptam egy csomagolástervezés projekt koordinálását, arra az időre, amíg a főnököm a már említett fesztiválon bulizgatott. Csak hogy ő azt nem tudta, hogy mindeközben én is fesztiválozok és reggelente vagy néhány órás késéssel, vagy pedig még a buliból érkezem. Nem is volt ezzel mindaddig probléma, amikor az egyik fontos feladatokkal teli nap előtti éjszakán részt vettem a gyermekkorom egyik kedvenc együttesének az eszméletlen koncertjén. A buli tényleg eszméletlen volt, olyannyira, hogy majdnem én is az lettem.

Történt ugyanis, hogy az egyik mellettem bulizó, holland fiútársaságból páran felkaptak és a tömeg felé emelve elkezdtek végig adogatni, mondván, hogy a vidám lányka had body surfol-jön. Nem igazán akartam eleinte, de aztán megtetszett a szituáció, és akkor meg már azt nem akartam, hogy valaha is véget érjen a pillanat. Egészen addig, amíg hatalmas koppanással földet nem értem. Sajnos nagyon rosszul estem, így nem csak a fejemet, de a frissen szúrt fülemet, valamint a számat és az orromat is kékre-lilára festettem az anyaföld segítségével.

A biztonsági őr, aki ezt végig nézte, bejött közénk és segítőkészen kizavart a tömegből. Ekkor realizáltam, hogy talán ez nem is akkora tragédia, mint ahogy megéltem, ugyanis hirtelen elkezdtem érzékelni a külvilágot, és azt a fájdalmat, ami valamilyen módon elhatárol tőle. Nagyjából itt döbbentem rá, a hatalmas tömeg szélén a fejemet fogva, hogy alig nyolc órával később az egyik nyomdában van találkozóm egy alvállalkozóval, akivel nem csak egyeztetek a feladatot illetően, de próbanyomatot is készíttetek, illetve amennyiben az sikeresen megszületik, akkor az ügyféllel is találkozom. Márpedig, mivel az ügyféllel már le van beszélve a találkozó, ezért tulajdonképpen kötelező a lehető legjobbat kihoznom, mind a nyomdából, mind pedig a feladat előkészítését végrehajtó grafikusból. Nem is igazán a másnaposság és/vagy konstans részegség volt az aggasztó számomra, hanem, hogy észrevettem, hogy az esés következtében egy jókora darab letört a fogamból, ráadásul a bal második szomszédom legnagyobb örömére, azóta rejtélyes módon szóba sem áll velem. Pedig nagy kárt nem tettem semmiben, csak valószínűleg vagy a kamerán, vagy magán a megfigyelőn, landolt olyan emésztési végtermékem, mely a nagy eséstől a nem megfelelő irányba vette a célt. Ekkor vettem észre, hogy az ásítást követően rengeteg dolog volt a gyomromban, viszont egy dologgal kevesebb a számban, méghozzá ha jól érzékeltem, akkor az egyik szemfogam jelentős részét sikerült az esésemmel letörni és azzal a lendülettel egyből le is nyelni. Ha nem lettem volna olyan jó állapotban, tuti sírva fakadtam volna, így viszont maradt az erős töprengés és a gyors megoldások keresése. Sajnos annyira nem volt egyik megoldás sem gyors, mint ahogy én azt szerettem volna, mert azonnal túl akartam lenni az eseten, viszont állapotomat és a pillanatnyi anyagi helyzetemet tekintve, egy éjjel-nappali fogászaton sem láttak volna el. Egyből végig futtattam a megmaradt fog húzásának és fogászati implantátummal való pótlásának lehetőségét, de már csak a gondolattól is bele szédültem. A koncert végeztét követően haza vettem az irányt, és egy jól eső józanító alvás helyett az egész éjszakás töprengést és önmarcangolást választottam. Szerencsére rengeteg inszomniában szenvedő ismerősöm, barátom van, nem egy közülük hasonlóan elvetemült, mint jómagam, és tudtam róluk, hogy hasonló baleset érte már őket életük során. Faggatózásom során kiderült, hogy két kedves ismerősömnek is volt hasonló helyzete, melyre a megoldást egy és ugyanaz fogorvos nyújtotta, méghozzá remek végeredménnyel, egy gyors és precíz fogászati implantátum beültetésével. A srácok ajánlását követően reggel fel is hívtam a rendelőt, és sürgősségi időpontot kértem húzásra és azonnali fogászati implantátummal való pótlásra. El sem hiszem, de akkora mákom volt, hogy a nyomdai és az ügyféllel való találkozás közé pont be tudtam illeszteni egy ilyen sürgősségi eljárást.

Annyira cikisnek éreztem a helyzetet, hogy kihasználva azt, hogy a főnökök nincsenek bent, már be sem mentem a nyomdai találkám előtt a munkahelyemre. A nyomdával történő egyeztetés során olyan szorosan igyekeztem csukva tartani a számat, hogy valószínűleg azt hitték, van valami mentális problémám, de nem is igazán érdekelt, egyszerűen csak szabadulni akartam. Ennyire még soha nem vártam, hogy fogorvosi székbe kerüljek. Ahogy letisztáztunk mindent a próbanyomatot és a véglegesítendő változatot illetően, udvariasan megköszönve a segítséget már rohantam is az orvoshoz. Olyan kedves fogatatásban volt részem, amit előtte még egy orvosi rendelőben sem tapasztaltam, akár magán-, akár állami szakrendelésről volt szó. A fogorvos elmondott mindent részletesen, hogy milyen technikával végzi a húzást, mit fogok érezni, és milyen módszerrel lehetséges a fogászati implantátummal való pótlás.

Mindezek ismeretében már csak arra gondoltam, hogy végezzük mihamarabb, aztán fogják a pénzem, én meg rohanok is tovább. És nagyjából ez is történt, és akár hiszitek, akár nem, aki nem ismert a beavatkozás előtt, az nem tudta volna megmondani, hogy egy implantátummal lettem gazdagabb azon a gyönyörű, másnap reggelen. Még aki ismert, az sem tudta volna megmondani, hogy milyen változás állt be. Életem végéig hálás leszek ennek a fogorvosnak, és ha véletlenül hasonló balesetet szenvednék, csak hozzá fogok fordulni segítségét.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.