Szórólap tervezése, nyelviskola Budapest

Sok mindent csináltam már életem során. Sok féle munkám i volt. Végre ost úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet, és azt csinálom, amit szeretek. Hogy mi a munkám?

A munkáim

keyboard-338510_640Először is, azt gondolom, az elején kezdem a dolgot. Számítástechnikát tanultam gyerek koromban, majd főiskolára is tovább tanultam. Persze a szakmámban nem találtam munkát, ezért miután dolgoznom kellett, kerestem más munkát, amíg nem fut be valami megfelelő. Pont ezért dolgoztam kocsmában, de voltam már pincér is, vagy éppen amit találtam.

Miután nem nagyon ment egyik hely sem, csak időről időre, így sokszor kellett munkát váltanom.

Aztán jött egy váratlan lehetőség, hogy felköltözhetek Budapestre, az egyik ismerősünkhöz. Szabad lett a lakása, mert ő kiment külföldre dolgozni, és felajánlotta, hogy Pesten mégis csak több a lehetőség, és biztosan találok megfelelő unkát. Persze nem mellesleg, a lakás is biztonságban lesz, hiszen lakja valaki. Sokat gondolkodtam az ajánlatán, hogy mi lenne a megfelelő a számomra, de végül rá kellett jönnöm, hogy nem azért tanultam főiskolán, és jártam anno nyelviskolába Budapesten, hogy elherdáljam a tudásomat egy kocsmában, vagy mint pincér. Persze semmi bajom nincsen a pincérekkel, és ezzel a szakmával sem, hiszen jelenleg én is ebben dolgozom, de másra vágytam.

A költözés

Végül igent mondtam a lakás felajánlásra. Még akkor mentem fel, amikor Jani itthon volt, így meg tudott mutatni mindent, amit szeretett volna. Pár hét múlva ki is ment Jani, és maradtam egyedül a lakásban.

Persze az első, és a legfontosabb a munkakeresés volt, mihamarabb szerettem volna valami megfelelő jól fizető állást találni. Igaz a lakásért nem kell fizetnem, csak a rezsit, amit elhasználok, így persze megérte felköltözni.

Írtam egy tuti önéletrajzot, és ahová csak lehetett, beadtam. Persze tíz helyből fele vissza sem válaszolt, még annyit sem, hogy nem kellesz. Vártam, már azt hittem, hogy nem is lesz megfelelő, amikor az egyik helyre behívtak egy elbeszélgetésre. Helyes kis újság hoz, ahol mint szerkesztő kellene dolgozni. Igaz, hogy nem igazén értek ehhez a részéhez, de mint számítógépes, és szerkeszteni is tudok, így azt gondolták, hogy simán menni fog, hiszen nem szöveget kell írnom, hanem csak szerkesztenem. Persze alig vártam, hogy végre valami megfelelő munkám legyen, és kiszabaduljak a vendéglátásból. Nem akartam itt fent is azzal kezdeni, hogy bekerülök egy ilyen helyre, mert tudtam, hogy akkor bent ragadok.

Végül engem vettek fel. Másfél hónapja dolgozom itt, azt gondolom, mára teljesen belerázódtam. Mindent meg tudok csinálni, amit kell. Közben igyekszem az új dolgokat is felmérni, és beletanulni. Már volt saját ötletem is, amit értékelnek, és fel is használtak.

Mára azon gondolkodom, hogy lehet el kezdek keresni egy albérletet, hogy ha  majd Jani hazajön, és hazaköltözik, akkor kényelmesen elférjünk, ne akaszkodjak rá. Így is nagyon hálás vagyok neki, amiért felajánlotta ezt a lehetőséget, és itt lakhatom nála. Pont ez miatt, mert nem szeretnék visszaélni a vendégszeretetével gondoltam arra, hogy majd lakást keressek. A munkahely is úgy né ki, hogy beválik, számítanak rám, így kényelmesen ki tudnám még egyedül is fizetni a költségeket. Hát meglátjuk majd, mit hoz a jövő, majd kiderül úgy is, hogy mit szán nekem a sors.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.